Alapszabály, hogy a kis. kondenzátor kapszulás mikrofonokkal lehet a legjobb eredményeket elérni, de azért használhatók a nagymembrános mikrofonok is, ha csak ezek állnak rendelkezésre. Ha lehet, kerülni kell a dinamikus mikrofonok használatát, mert érzékenységük és a magas frekvenciás átvitelük rendszerint elmarad a tipikus kondenzátor mikrofonokétól.

Habár találhatsz "szabványos" mikrofonozási beállításokat könyvekben vagy szaklapokban, ezek hangszerről-hangszerre változnak, így a legjobb megoldás egyszerűen megkérni a zenészt, hogy játsszon, amíg te mozgatod a mikrofont, és közben fejhallgatóban hallgassa a felvétel eredményét.
Kerüld a hangnyílás közvetlen mikrofonozását, mert ez megnöveli a mély hangok arányát, és nagyon bongó hangzást hozhat létre. A mikrofont a nyak felé irányítva sokkal kiegyensúlyozottabb hangzás nyerhető, a nyak és a testhangok összessége jó eredményeket produkálhat, de érdemes kipróbálni egy kicsit a gitár főlé és alá irányított mikrofonpozíciókat is. A tipikus mikrofonozási távolság 30cm körüli, de a végső döntést bízd a füledre!

Próbáld elkerülni a terem reflexióit - hacsak nem vagy oly szerencsés, hogy jó hangzású a felvételi helységed - de mindig inkább kemény talajon készíts felvételt, mint szönyegen, mert ez sokkal életszerűbb hangzást biztosít. Ha lehetőséged van rá, próbálkozz gömb karakterisztikás mikrofonnal, mely sokkal természetesebb hangzást ad, mint a szokásos kardioid mikrofonok, miközben kevésbé érzékeny az elhelyezésre. Szükséges lehet egy kis iprovizálásra a mikrofon mögötti hangelnyelő elkészítéséhez, de az eredmény majdnem mindig kárpótolni fog a befektetett plusz munkádért. Ha a felvétel jó, de túl száraz, utólag még mindig adhatsz hozzá egy kis zengetést.