Alapszabály, hogy a kis. kondenzátor
kapszulás mikrofonokkal lehet a legjobb eredményeket elérni, de azért
használhatók a nagymembrános mikrofonok is, ha csak ezek állnak
rendelkezésre. Ha lehet, kerülni kell a dinamikus mikrofonok
használatát, mert érzékenységük és a magas frekvenciás átvitelük
rendszerint elmarad a tipikus kondenzátor mikrofonokétól.
Habár találhatsz "szabványos" mikrofonozási beállításokat könyvekben
vagy szaklapokban, ezek hangszerről-hangszerre változnak, így a legjobb
megoldás egyszerűen megkérni a zenészt, hogy játsszon, amíg te mozgatod
a mikrofont, és közben fejhallgatóban hallgassa a felvétel eredményét.
Kerüld a hangnyílás közvetlen mikrofonozását, mert ez megnöveli a mély
hangok arányát, és nagyon bongó hangzást hozhat létre. A mikrofont a
nyak felé irányítva sokkal kiegyensúlyozottabb hangzás nyerhető, a nyak
és a testhangok összessége jó eredményeket produkálhat, de érdemes
kipróbálni egy kicsit a gitár főlé és alá irányított mikrofonpozíciókat
is. A tipikus mikrofonozási távolság 30cm körüli, de a végső döntést
bízd a füledre!
Próbáld elkerülni a terem reflexióit - hacsak nem vagy oly szerencsés,
hogy jó hangzású a felvételi helységed - de mindig inkább kemény
talajon készíts felvételt, mint szönyegen, mert ez sokkal életszerűbb
hangzást biztosít. Ha lehetőséged van rá, próbálkozz gömb
karakterisztikás mikrofonnal, mely sokkal természetesebb hangzást ad,
mint a szokásos kardioid mikrofonok, miközben kevésbé érzékeny az
elhelyezésre. Szükséges lehet egy kis iprovizálásra a mikrofon mögötti
hangelnyelő elkészítéséhez, de az eredmény majdnem mindig kárpótolni
fog a befektetett plusz munkádért. Ha a felvétel jó, de túl száraz,
utólag még mindig adhatsz hozzá egy kis zengetést.