Az egyik ok, amiért az NT1-A mikrofont szeretem gitárládán alkalmazni, a szuper alacsony önzaja. Az NT1-A önzaja mindössze 5dB, karakterisztikája kardioid, mely azt jelenti, hogy egy szobában alkalmazva nagyon széles hangképet kapok.

Az NT3 egy egyszerűen beállítható, ütős mikrofon. Egyszerűen a gitárládára kell tenni és el kell felejteni... működni fog... Igazán különleges mély, közép és magas tartománya van.

Számos előnye van a gitár ládán egy sztereó mikrofont használatának. Széles sztereó hangképet kapunk, mely nagyrészt a kapszulák közti hangzásbeli különbségnek köszönhető.

Az NT5 szintén jól szokott működni direkt gitár mikrofonozásnál. Kis membrános kondi mikrofonként az NT5 képes felvenni az összes hanginformációt, ami az erősítőből kijön. Tegyük fel a másikkal együtt és állítsuk be a keverő az arányokat.

Az NT2000 mikrofon folyamatosan állítható mély vágóval rendelkezik, melyet 20Hz-től 140Hz-ig állíthatunk. Ez nagyon hasznos, főleg ha egy olyan helyiségben veszünk fel, ahol sok a mély visszaverődés.

Az M3 mikrofont a gitáralaphoz közel téve sok mély, közép és magas hangrészletet kapunk. Az ok itt is a közeltéri (proximity) effektus.

Amit még érdemes gitáron használni, az a Classic II mikrofon. A kapszula, az elektroncső és a transzformátor minősége garantálja, hogy igazán zenei, jó minőségű hangot kapok a gitár alapról, használjam közelről vagy távolról.

A K2 mikrofont sok fajta gitárerősítőhöz szeretem használni. Ez egy csöves mikrofon, 3 kapcsolható karakterisztikával - gömb, kardioid és 8-as. És az egyes beállítások közé is állíthatjuk, pl. félig gömb, félig kardioid, vagy 3/4 gömb és 1/4 kardioid.