Nemrég jártam látogatóban a Mediadot-nál, akik a Rode márka hivatalos magyarországi forgalmazói. Jól elbeszélgettünk, aztán szóba került, hogy rendszeresen hangosítunk, aztán a mikrofonok és ebből következően a Rode is felmerült. „Miért is nem próbálod ki ezeket a mikrofonokat?” Jött a kérdés.
Sokat hallottam már erről a kiváló Ausztrál márkáról, de még nem volt szerencsém egyik modelljükhöz sem. Valami olyat kerestem, ami esetleg jó lehet hangszerekre és énekre egyaránt. Az M2-re esett a választásom. Akkoriban az Elektro Voice RE510-et használtam hasonló célra és az M2 formailag és egyéb műszaki paramétereiben is hasonlított az EV-re.
Az M2 felépítése és megépítettsége példás, látszik rajta, hogy nagy gonddal szerelik össze és a konstruktőrök is sokat agyalhattak a kompakt megvalósításon. A masszív, lecsavarható kapszulavédő rács alatt egy 14mm-es kondenzátor mikrofon lapul, rugalmas gumibakokra rögzítve, így a mechanikai zajok nagy részét rögvest ki is küszöbölték. A kapszula és annak felfüggesztése a meghajtóelektronikát hordozó nyomtatott áramköri lapra van integrálva, amelyet az XLR csatlakozónál, –ami szintén direktben a nyomtatott áramkörre lett forrasztva- egyetlen csavar rögzít a mikrofon markolatának masszív öntvény testéhez, ezzel is egy rugalmas felfüggesztést és elcsatolást biztosítva a kapszulának.
A tartós teszt is azt bizonyította, hogy a mikrofon abszolút nem hajlamos a színpadi és egyéb mechanikai zajok összeszedésére. Ha már említettük az elektronikát, a leírás szerint ez egy diszkrét félvezetőkből álló megoldás, kiváló minőségű komponensekből megépítve, és ezt jómagam is megerősíthetem. A markolaton találunk egy kapcsolót is a mikrofon elnémítására, ami természetesen rögzíthető egyetlen csavarral, nehogy a laikus énekesjelöltek esetlegesen a tudtunkon kívül kikapcsolhassák azt. A kapcsoló kialakítása szintén az Ausztrál Mérnökök leleményességét dicséri, ugyan is az egy Reed-relé és gyakorlatilag nincs közvetlen fizikai kapcsolatban a tolókapcsolóval, hanem ez utóbbin egy mágnes van elhelyezve és a teljesen zárt markolaton keresztül ez a mágneses erő kapcsolja át a kontaktusokat. Hogy ez miért jó? Így a mikrofon markolata gyakorlatilag csepp és izzadságálló és a szervizelés is egyszerű, csak egyetlen csavart kell kilazítani, lecsavarni a kapszulavédő rácsát és máris kihúzhatjuk a markolatból az elektronikát kapszulástól, csatkakozótól.
Újabb ötletes megoldás az alkalmazott XLR-papa aljzat, ami természetesen aranyozott érintkezőket kapott az időtálló és kiváló kontaktus biztosítása érdekében. És ami hab a tortán, hogy az XLR 1-es tüskéje, ami a földelés, néhány milliméterrel hosszabb, mint a többi tesója így, ha a keverőn véletlenül nem húztuk volna le a hangerőt, akkor sem kell félnünk a kellemetlen csattanó, pattanó hangoktól, mivel mindig a föld ér elsőnek a dugóban lévő párjához. Természetesen ez a kihúzásnál is igaz.
De lássuk, illetve halljuk mire is képes a színpadon az M2. Első körben hangszerre próbáltam ki. Volt dobszetten overhead mikrofonnak, próbáltam perkára, hegedűre és még néhány akusztikus hangszerre. Sajnos ezekre a helyekre nem vált be, mivel túl vékony volt a hangja, ha 5-10 centiméternél messzebb került a hangszertől és ez bizony még a cinekre is igaz volt, akkor cérna vékonyságú lett a kapott hang. Ugyan, ebben az esetben (cinek) nem is nagyon kellene a hangzáshoz a mély tartomány, de mégis túlontúl vékonyka volt a kapott sound. Persze a forgalmazó figyelmeztetett előre, hogy nagy valószínűséggel csak énekre használható az M2. Persze az RE510-ből indultam ki, ami meg hivatalosan egy énekmikrofon, mégis inkább hangszerekre jó és nem vokális dolgokra.
Sebaj, jöhet a második próba, kipróbáljuk énekre. Hoppá, ez tényleg ide lett kitalálva. Artikulált megszólalás, semmi színezés, sőt azt is mondhatnám, hogy kicsit, száraz, eszköztelen hangja van, mint a jó kondiknak általában, úgyhogy olyan énekeseknek nem javasolnám, akik a saját hangjukat inkább színeznék és nem pont úgy szeretnék visszahallani, mint ahogyan azt a Jóisten megteremtette. A kondenzátor mivoltából fakad a rendkívüli felbontóképessége is, még a legkisebb lélegzetvételt is hallani, és ami a legszebb az egészbe, a mikrofon nem hajlamos a gerjedésre, hiába kondenzátor az alkalmazott kapszula, igaz a karakterisztikája hiperkardoid. Még nagy színpadi hangerőnél, ordító monitorláda előtt, olyan énekessel, akinek meglehetősen halk az énekhangja is lehet vele gerjedés nélkül dolgozni úgy, hogy a hangszíneket nem nagyon kellett tekergetni. Gyakorlatilag bármilyen hangfekvéshez javasolható és, ha azt veszem figyelembe, hogy nem sokkal kerül többe, mint egy SM58, akkor minden valamirevaló énekesnek inkább a Rode M2 megvásárlását javasolnám, mint az említett társáét, amihez a legtöbb hangmérnök körme szakadtáig ragaszkodna.
Végszónak csak annyit, az Ausztrálok bizony remek munkát végeztek, sok neves és nagy gyártóból hiányzik az a fajta kreativitás, ami megvan a Rode-ban. 10 év garancia, remek, időtálló megépítettség, remek hang. Mi kellhet még, csak javasolni tudom az M2-t. Remélem még lesz szerencsém egyéb Rode termékekhez, és külön köszönet a Mediadot-nak, hogy a rendelkezésünkre bocsátották az M2-t.
A tesztet köszönjük szépen az Intertone Kft munkatársának, Kányási Istvánnak.
